
PONGOR GÁBOR ZENEMŰVÉSZETI EMLÉKALAPÍTVÁNY
Pongor Gábor (1971-2024) Tanár Úr a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola ének, zene, karvezetés szakos tanára volt. Zenei tanulmányai során elvégezte az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar ének-zene, karvezetés szakát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanárképző Kiegészítő Szakán középiskolai ének-zenetanári és karvezetői diplomát szerzett. Sokoldalú zenész volt, az éneklésen, karvezetésen kívül csellón, orgonán és zongorán játszott. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán záróvizsgát tett a népi gyermekjáték, néptáncpedagógus és hagyományismereti oktató szakterületen, ahol később eredményesen szakvizsgázott hagyományismereti területen.
Pongor Tanár Úr énekórái a diákok számára a derűt, és nyugalmat, a közös éneklés felszabadító örömét, a muzsika szeretetét jelentették. Szeretettel és megértéssel tanított, a diákok lelkesen várták az énekórát. Tanítási óráit nagyszerű zongorajátékával kísérte. Tanár társai szerint nemcsak kivételesen jó tanár és kolléga volt, de személyiségét, segítő készségét is adta tanítványainak és munkatársainak egyaránt. Pongor Gábor erős keresztény hitét, Krisztus követését nemcsak szavaival, de tetteivel és egész életével bizonyította.
A Pongor Gábor nevét viselő Emlékalapítványt a zene iránti szeretet, a fiatal tehetségek kibontakoztatásának ösztönzése és támogatása céljából, a Tanár Úr tevékenységének folytatása és emlékének megőrzése érdekében, szeretett szülei és testvére hozták létre.
Zárja ezt a bevezetést egyik diákjának verses bejegyzése Pongor Gábor Tanár Úr Emlékkönyvébe (12. oldal, Baár-Madas, 2024):

„Széles mosoly és derű,
Ő, mint mindig, jókedvű,
Csilingel a billentyű.
Messzire száll a dalunk,
Nevetést is hallatunk,
Mindenben együtt vagyunk.
Virágzik az orgona,
De mindenki zokogna,
Most hallgat a zongora.
Csak a csönd szól hidegen,
Még a terem is idegen,
S visszhangzik idebenn:
- Te már fenn vagy, odafenn. –”